2017. április 14., péntek

16.rész

Reggel hangos lármára keltem fel. Magamban szitkozódni kezdtem, mire észbe kaptam miről lehet szó. Halkan kinyitottam a szobám ajtaját, hallottam az előtérből beszűrődő hangokat. Louis kiabált Eleanorral, Perrie eltűnése miatt, nem értettem miért a lányt hibáztatta. Eleanor erősen tagadta, hogy bármi köze lenne az egészhez. Megindultam a lépcsőn lefele, mire Niall pisztollyal a kezében jött be, őt követve a többi fiú. Hirtelen hátra hökkentem, ezernyi gondolat futott át az agyamon, Zaynre pillantottam, akinek enyhén megviselt volt az arca, de ránézve nem hittem volna, hogy történhetett-e valami Perrievel. Niallre pillantottam, aki éppen engem nézett érzelem mentes arccal, ridegen. Elfordult mikor én is ránéztem.
-Nem találtuk meg.-mondta Louisnak
-Eleanor pedig azt mondja ő nem tud semmiről.-nézett rá a lányra
-Zayn, neked van valami közöd a dologhoz?-kérdezte tőle Niall
Már nyitottam volna a számat, mikor Zayn rám nézett szúrós szemekkel, miszerint ne beszéljek. Nem értettem, hogy miért akarja ezt, de jobbnak láttam, ha rá hallgatok és inkább csendben maradok.
-Fogalmam sincs az egészről, lehet hogy ezt nem hiszitek el, de ez így van.
Nem mondott senki  semmit, talán mindenki próbálta eldönteni, hogy Zayn most hazudik e, vagy éppen igazat mond. Itt egyedül én tudtam csak az igazságot, és válaszából ítélve tudom, hogy még mindig úgy van, hogy én fogom elvinni a balhét, csak valamiért nem akarja, hogy itt mindenki előtt valljam be, azt amit valójában nem követtem el. Igazából kicsit tartok a következményektől, viszont megéri kockáztatni, hogyha Zayn őszintén fog válaszolni a kérdéseimre.
-Én megnézem megint a környéken, hátha ráakadok. -mondta Harry
A többi fiú csak bólintott és szétszéledtek. Amikor vissza akartam menni a szobámba még elkaptam Niall fagyos pillantását, ami megrémisztett. Sarkon fordultam és be is siettem, majd magamra is csuktam az ajtót. Amint leültem az ágyra már nyitódott is a szoba ajtaja és Nial toppant be rajta. Először csak meredten bámult rám és várta, hogy én mondjak valamit, de nem bírtam megszólalni. Elgondolkoztam azon, hogy mi fog történni ha magamra vállalom a dolgokat, akkor vajon milyen büntetést fogok kapni. Muszáj megkockáztatnom mindezt, ha válaszokat akarok, már pedig tudom hogy Zayn őszintén fog válaszolni a kérdéseimre.
-Beszélnünk kell.-mondta Niall elég rideg hangnemben
-Hát beszéljünk.-feleltem nem törődötten. Eszembe jutott a tegnap esti csók, remélem azt nem fogja szóba hozni, mert igazából arról nehezebb lenne beszélni. Az egy hatalmas hiba volt, amitől egyben undorodom is, de élveztem is a csókját.
-Először Sam, majd Perrie. Mielőtt idejöttél sosem fordult elő, hogy valaki megszökött volna tőlünk. Biztos vagyok benne, hogy valami közöd van ehhez az egészhez. -nem üvöltözött velem, ami meglepett.
-Igazából semmi közöm nincs Sam szökéséhez.- muszáj hazudnom erről, nem vallhatom be ezt is, képesek lennének megölni ha két szökés miatt felelek, legalábbis Harry tuti megölne, ha megtudná tényleg én segítettem Samnek. -Viszont Perrienek én segítettem megszökni.- kimondtam. Most már Zaynt nem fogják felelősségre vonni és válaszolhat a kérdéseimre, de előbb szembe kell néznem Niall büntetésével, ami biztosan nem lesz kíméletes egy ilyen húzás miatt.
Niall arca megfeszült szavaim hallatára, azt gondoltam rögtön pofon vág, de csak állt előttem mozdulatlanul, majd  sejtelmes mosolyra húzta a száját.
-Még mindig úgy gondolom Samhez is van valami közöd, de már az is valami, hogy ezt bevallottad. Igazából nem is értem te magad miért nem szöktél még meg, ha túl tudtál járni az eszemen és segíteni más szökésében.-csak nézett tovább és nem is mondott semmi mást. Kezdem úgy gondolni, hogy nem fogok büntetést kapni és annyiban hagyja ezt az egészet, de az túl egyszerű dolog  lenne. Gondolom főként pedig tőle.
-Szóval akkor meg is beszéltük?-kérdeztem meglepetten, erre ő gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Oh ne is álmodj róla, hogy nem kapsz semmiféle büntetést, éppen azon gondolkozom már egy ideje.-felelte pimaszul. Persze, hogy nm úszom meg, hiszen az el rablómról van szó...-Úgy gondolom nem adok kemény büntetést, elég idegesítő lesz számodra az, hogy állandóan a nyomodban leszek. Teszek róla, hogy te magad még véletlenül se szökj meg, azt nem fogom engedni.- mondta keményen.
-Ezen mégis mit értesz, hogy állandóan a nyomomban leszel? -nem tudtam mire vélni ezt az egészet, hiszen idáig is így volt, akármikor betoppanhat a szobámba és oda ráncigál ahova csak akar. Széles mosolyra húzta a száját, majd felelt a kérdésemre.
-Este még jövök és itt is maradok veled, hogy még véletlenül se hagyd el a szobádat és valami rosszban sántikálj. -majd ezzel a válasszal sarkon is fordult és elhagyta a szobámat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése